Az EU hatáskörei
Az Unió hatásköreit az EU-szerződések rögzítik (ld. az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2-6. cikkét).
Az Unió az Európai Unióról szóló szerződésnek megfelelően hatáskörrel rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika meghatározására és végrehajtására is, ideértve egy közös védelempolitika fokozatos kialakítását.
Megjegyzés: Azon szakpolitikai területek legtöbbjén, amelyeken az EU eljárhat, a Bizottság hatáskörébe tartozik a jogalkotási javaslatok előterjesztése. Néhány szakpolitikai területen – például a közös kül- és biztonságpolitikai kérdésekben – azonban a Bizottság nem rendelkezik e hatáskörrel.
Az EU hatáskörei három kategóriába sorolhatóak:
- az EU kizárólagos hatáskörrel rendelkezik (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikke) (csak az EU járhat el),
- az Unió a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. cikke) (A tagállamok csak akkor járhatnak el, ha az EU nem kíván eljárni),
- az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. cikke) – az Unió ezeken a területeken nem fogadhat el olyan kötelező erejű jogi aktusokat, amelyek megkövetelnék a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját.
A „megosztott hatáskör” azt jelenti, mind az Unió, mind pedig a tagállamok elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat.
A tagállamok számára azonban csak akkor nyílik erre lehetőség, ha az Unió hatáskörét nem gyakorolta, vagy kifejezetten eltekint annak gyakorlásától.
NEM - az Uniónak ezzel a területtel kapcsolatos kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját.
Az Európai Bizottság hatásköre uniós jogalkotási javaslatok előterjesztésére
Az EU jogi aktusai az uniós intézmények által elfogadott jogalkotási vagy nem jogalkotási aktusok.
Az EU intézményei ötféle jogi aktust fogadhatnak el.
Kötelező erejű jogi aktusok
- rendeletek
- irányelvek
- határozatok
Nem kötelező erejű jogi aktusok
- ajánlások
- vélemények
A témáról további részleteket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikkében olvashat.
Az EU jogalkotási folyamatában a Bizottság tesz javaslatot uniós jogi aktusra. A javaslatból csak akkor lesz jogszabály, ha azt a jogalkotó elfogadta. Rendszerint az Európai Parlament és a Tanács közösen tölti be a jogalkotó szerepét, bizonyos esetekben csak egyikük.
A polgári kezdeményezés a Bizottságot jogalkotási javaslat előterjesztésére kéri fel. Ha a Bizottság úgy dönt, hogy jogalkotási javaslatot terjeszt elő, a jogalkotónak el kell azt fogadnia ahhoz, hogy jogszabály lehessen belőle.
Az EU döntéshozatali folyamatáról részletesebben Az uniós döntéshozatal részben olvashat.
NEM – a közös kül- és biztonságpolitika például az EU hatáskörébe tartozik, de a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy jogalkotási javaslatot terjesszen elő e területen.
- Minden olyan esetben, amikor (rendes vagy különleges) jogalkotási eljárás keretében kerül sor uniós jogi aktus elfogadására, hacsak a Szerződések erről eltérően nem rendelkeznek.
VALAMINT
- Minden olyan esetben, amikor a Szerződések egyértelműen kimondják, hogy a jogalkotási javaslatok előterjesztése a Bizottság feladata.
Ez a szokásos döntéshozatali eljárás az EU szakpolitikai területeinek többségén.
Együttdöntési eljárásként is ismert, hiszen a rendeleteknek, irányelveknek és határozatoknak az Európai Parlament és a Tanács általi közös elfogadásáról van szó (ld. az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkét). Egyik intézmény (sem az Európai Parlament, sem a Tanács) sem fogadhatja el egyedül a jogalkotási aktust.
A Bizottságnak az a feladata, hogy az Európai Parlament és a Tanács elé terjessze a jogalkotási aktusra irányuló javaslatot.
Különleges jogalkotási eljárásnak minősül a Szerződések által külön meghatározott esetekben rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Tanács közreműködésével az Európai Parlament által történő, vagy az Európai Parlament közreműködésével a Tanács által történő elfogadása (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 289 cikkének (2) bekezdése).
A különleges jogalkotási eljárások a témától függően eltérőek lehetnek.
A Bizottságnak az a feladata, hogy a jogalkotó (Parlament/Tanács) elé terjessze a jogalkotási aktusra irányuló javaslatot, hacsak a Szerződések erről eltérően nem rendelkeznek.
IGEN – az elfogadási eljárásuk meghatározása eseti alapon történik a Szerződések szerint.
Ezen aktusok elfogadására csak akkor kerül sor a Bizottság javaslata alapján, ha erről a Szerződések így rendelkeznek.
